Címke: kortárs irodalom

sírnom kell, ha a lelkemnek úgy a jó: patak könnyem mély, kiszáradt folyó. a te bal szemed sír, a jobb nevet, az enyém csak csendben tartja a könyveket; tefelőled mélyreható, ám de üres tekintetek. több féle, több fajta, mint halak a folyónkban, odalenn a sárga iszapban. elbújtak, s most én is elbújnék: az én ágyamon…

az emléked itt marad, de te most elmész. közös utunkról csendben lelépsz. hangos a sötétség mikor minden apró lámpának nyoma veszik, majd árnyékoddal együtt a semmiségbe feledkezik. itt voltál egy darabig, de nem elég ideig, visszajöhetsz, ha tőled ez kitelik. a helyedben én nem merném ezt megtenni, félredobnálak és hagynálak menni. de nem lehet, mert…

szerelem, kedvesem, mért’ vagy oly kevés nekem? mért’ teszed ezt énvelem? próbálgatom, fejtegetem, napfelkeltében a cseleket ellesem. édesem, csillagom, mért’ nem ragyogsz az égbolton? mért’ nem világítod porcelán arcom? keresgélek, hunyorítok, hajnalban meglellek a mennybolton. keserem, s szívem lettél te énnekem holnaptól mosolyogva ébredek. de mért’ vagy oly fájó lelkemnek? s mért’ vagy horog a…