utálom, hogy hiányzol és minden átkozott este a fejembe mászol. gondolataim körülötted és mögötted cikáznak ujjaimba gabalyodva, ahogy hajad simítják és azt hiszem, a szívem miattad még ennél is lehetne puhább. mikor túlgondolom azt is, amit már legalább kétszer elfelejtettem, most felejtem harmadjára. veled feledni a némaságban: két külön tincs a hajadban, egy már majdnem ősz, a másik lassan én vagyok; szerelmedért roskadok. épphogy nem meghalok, mikor éppen rád csodálok és megint mindent túlgondolok: az ujjaim a hajadban – te ezt hogy érzed? a hajad az ujjaimmal, ahogy játszik, tépik egymást, nem eresztik. vérkeringésem eláll, beléd olvadok és ősz hajszállá alakulok.
Category: Slam Poetry és Vers