sírnom kell, ha a lelkemnek úgy a jó:
patak könnyem mély, kiszáradt folyó.
a te bal szemed sír, a jobb nevet,
az enyém csak csendben tartja a könyveket;
tefelőled mélyreható, ám de üres tekintetek.
több féle, több fajta,
mint halak a folyónkban,
odalenn a sárga iszapban.
elbújtak, s most én is elbújnék:
az én ágyamon a te feledre
csendben odakuporodnék;
egyes egyedül vagyok idebenn;
üres a szoba, te-illattal van tele.
Category: Slam Poetry és Vers