Címke: költészet

minden hozzád vezet. sós könnyem, szívem szilánkja, lelkemnek hóhérral szakasztott apró, de annál puhább darabkája. szerelmedhez vörös színű ösvény, szőnyegnek csúfolt fűtött padló, szúró rózsaszárakkal terített lepedő: felettünk vagy alattunk; 7 méter innen az égbolt, legyen öt, mert ezt kívánom. újra, maradj, még, kérlek, szeretlek, enyém, te, örökre, hiányzol, fáj, végem, a hajad, szívem, most,…

utálom, hogy hiányzol és minden átkozott este a fejembe mászol. gondolataim körülötted és mögötted cikáznak ujjaimba gabalyodva, ahogy hajad simítják és azt hiszem, a szívem miattad még ennél is lehetne puhább. mikor túlgondolom azt is, amit már legalább kétszer elfelejtettem, most felejtem harmadjára. veled feledni a némaságban: két külön tincs a hajadban, egy már majdnem…